A kötet több mint 200 aukció római köztársaság kori pénzeinek becsértékét, illetve elért árát közli. Az anyag összeállítója az 1995-1996. évi, zömmel nyugat-európai, és néhány amerikai aukciós cég katalógusaiból gyüjtötte adatait. Mintegy 9000 aukciós árat közöl. A kötet egy sorozat része, mivel Mortensen 1997-ben és 1998-ban már kiadta a római császárkori pénzek árkatalógusát, mely az 1995-1996-os években elért árakon. (I. kötet Kr.e. 31. - 138, II. kötet 138-254) A munka kötetenként is imponáló, de a három kötet összességében nézve heroikusnak mondható még ebben a komputerekkel könnyített világban is. Talán azért nem kronológiai sorrendben kerültek kiadásra a kötetek, mivel a köztársaság kori pénzek rendszerezése mindig sokkal bonyolultabb, mint a császárkoriaké.

A római köztársaság kori kötet soknyelvü bevezetöjében Mortensen ismerteti a munka célját, az adatközlés rendszerét, amely elsösorban Crawford corpusán és kronológiáján alapszik. Idönként azonban megadja más corpusok, gyüjtemény katalógusok meghatározásait is (Sydenham, Babelon, BMC rep., Seaby, Sear, Gebhardt, Cohen). Az érmenként egy soros leírások nem csak a pénzek pontos meghatározását, de az aukciós katalógusok adatait, az egyes érmekre vonatkozó megjegyzéseket, súlyt, állapotot, becsértéket és elért árat (USD-ban) is adják. Mindez a sok, nélkülözhetetlen adat sajnos csak rendkívül kicsi betükkel hozható.

Ez a köztársasági kötet - akárcsak a két császárkori - nagy segítséget nyújt többek között a múzeumi gyüjteményekben dolgozó munkatársaknak, amikor dönteniük kell egy megvásárolandó érem áráról. Szabad-e, reális-e magas árat és milyen magas árat fizetni egy ritka vagy kevésbé ritka éremért ? Sokkal nehezebb és kényesebb ezt eldönteni akkor, amikor az ember nem a saját, hanem az állam pénzét költi. Az aukciós árak persze nem mindig reálisak, hiszen a versengés szelleme gyakran irrealitásba hajszolja a vásárlót. Egy ilyen adatmennyiségtöl azonban mégis reális összehasonlítási alapot kapunk a mérlegléshez.

Az árak összehasonlíthatóságán kívül a kötet másik pozitívuma, hogy az adatok bizonyos fokig a gyakoriság, illetve a ritkaság kézzelfogható fokméröi. Hiszen, ha bizonyos típusok egymás után több árverésen is elöfordulnak, nem lehetnek ritkák. Még pontosabb és valósabb képet kapnánk, ha az utóbbi 6-8 év aukciós éremanyaga lenne ily módon feldolgozva.

Remélhetöleg Mortensen kiterjeszti gyüjtését napjainkig. A Cohen - amely azonban már több mint száz éves - továbbá a RIC bizonyos kötetei (VI-X.) adnak ritkasági fokot. A Yearbookban található adatok teljesen nyilvánvalóvá teszik a gyakoriságot, a ritkasági fok tényleges megállapításához azonban még néhány Price Yearbook kiadására lenne szükség.

Összegezve: a magyar gyüjtök is jól használhatják viszonyításra a magyarországi numismatikai árak alakításánál Mortensen munkáját.